Ismét bebizonyosodott, hogy naiv voltam, amikor azt gondoltam, elég az MTI tudósítójának néhány mondatban elmondani, hogy mikor és miért mondtam le a Wizz Airben betöltött igazgatósági tagságomról, és arról majd korrekt és tényszerű, az általam bemutatott indokokat is leíró közlemény fog megjelenni. Miután nem így történt, kénytelen vagyok röviden itt megírni a lemondásom egyszerű indokait, hogy ne kelljen megint megszámlálhatatlan újságírói kérdésre válaszolnom.

(Ennek a bejegyzésnek a megjelenése után időközben tisztáztuk az MTI munkatársaival a történteket. Ezek szerint még a bejegyzés megjelenése előtt az MTI csupán egy pár mondatos rövidhírt adott közre, amiben csak a lemondásom tényét közölte, az indokaim ismertetése nélkül. Ezt pedig néhány online médium rögtön a saját értelmezésében tálalta. Később azonban, már a blogbejegyzésem megjelenése után az MTI kiadott egy részletes közleményt, amiben viszont már szerepel a lemondásom indokait taglaló nyilatkozatom is. Ezzel együtt ha már megírtam, meghagyom itt is a részletes indokaimat bemutató bejegyzésemet, és remélem, ha az MTI munkatársaiban nem volt semmilyen ártó szándék, sértettség sem marad bennük a félreértések miatt.)

Ahogy korábban már jeleztem, kétségtelen, hogy egy kommunikációs baki, az igazgatósági tagságom bejelentésének elmulasztása buta támadási lehetőséget adott a személyemmel szemben olyan politikai gengszterek számára, akik nem szégyellnek bármilyen abszurd vádakkal befeketíteni olyanokat, akiktől valamilyen rejtélyes okból féltik a hatalmukat. Ezzel együtt sem gondolom, hogy valós kérdések felmerülhetnének azzal kapcsolatban, hogy a Wizz Airben igazgatósági tagságot töltöttem be, hiszen az a pénzügyminiszterségem után egy évvel történt, amikor vállaltan az üzleti életben végeztem számos társaságban a tevékenységem. Ráadásul a korábbi pénzügyminiszterségem alatt én személyesen a Malév visszaállamosításával éppen hogy megmentettem az akkori összeomlástól és ezzel túléléshez segítettem a nemzeti légitársaságot, tehát igen csak izzadtságos és egyben átlátszóan nevetséges próbálkozásokkal lehet igyekezni azt elhitetni, hogy a társaság 2012-es összeomlása nem a jelenlegi kabinet szerencsétlenkedése, hanem az én közrehatásom miatt következett volna be.

Ezzel együtt a kommunikációs mulasztás olyan helyzetbe hozott, ami miatt nyilvánosság előtti vitákba keveredtem és egyfajta nyilatkozatháborúkban kellett megvédenem magam. Ez sajnos ütközött a Wizz Air azon érdekével, hogy a cég neve kizárólag üzleti és a vállalat célkitűzéseit, piaci stratégiáját szolgáló kommunikációban merüljön fel. Egyre nyilvánvalóbbá vált a társaság igénye arra, hogy az elhangzott és ismétlődő buta vádakra ne reagáljak, háttérbe kezdett szorulni a személyes reputációm megvédésének lehetősége.

Miközben a Wizz Air ilyesfajta igénye érthető és honorálható, a magam részéről az ott végzett, időben igen csak korlátozott tevékenységemet egyébként is csak kiegészítő jellegűnek tartottam és minden elhangzott váddal szemben sosem volt jelentősebb, pláne nem tulajdonosi kötődésem a társasághoz. Ezért úgy döntöttem, hogy fontosabbnak tartom a személyes támadások elhárításának és a nyilvánosság előtti kötetlen kommunikációnak a lehetőségét, ezért lemondtam az igazgatósági tagságomról.

Innentől fogva pedig semmi nem köt vagy korlátoz abban, hogy minden számomra elérhető kommunikációs eszközzel és információval felvértezve megküzdjek a Fidesz aktuálisan egy parlamenti vizsgálóbizottság álcája mögé rejtett lejáratókampányával. Ennek a bizottságnak ugyanis már a tervezett kérdéslistája is olyan nyilvánvaló és szégyentelen hazugságokat bújtat és annyira átlátszóan próbál hallgatni a jelenlegi kormány nyilvánvaló mulasztásairól és felelősségéről, hogy türelmetlenül várom, mikor tudok azok szemébe nézni, akik nevüket adják és hitelüket áldozzák mindezért.